A snapszer, mint kártyajáték története
A játék, mint szórakozási forma, egyidős az emberiséggel. Az ember mindenkor megtalálta az eszközt és módot, hogy szórakozzék és játékos kedvét kielégítse. Az egyik legrégibb társasjáték, a kártyajáték annyira népszerűvé vált, hogy része lett a társas életünknek. Keletkezése, kialakulása tisztázatlan, századokra visszamenően alig maradtak fenn róla hitelt érdemlő feljegyzések. A legkorábbi forrás egy a XVII. Századból származó kínai enciklopédia, amely szerint a mai kártyajátékhoz hasonló játék már 1120-ban ismert volt Kínában. Sok évszázad telt el attól az időtől, amikor a kézzel festett kártya csak a főurak szórakozása volt, napjainkig, amikor a gyárak millió számra ontják és teszik mindenki számára elérhetővé a kártyákat. A kártya hosszú és változatos történetében a kártyalapok mindig követték a kor ízlését, divatját, szokásait, sokszor a történelem nagy eseményei is tükröződtek rajtuk.
A legtöbb régi nép ismerte a szerencsejátékok egyik-másik fajtáját. Az emberi természetben rejlik, hogy kortól és divatoktól függetlenül, minden időben hódoltak a játékszenvedélyeknek. Hiába tiltották el újra és újra, a szerencsejátékokat végleg elnyomni sem egyházi, sem világi hatalomnak sohasem sikerült.
A szerencsejátékot kedvelő kínaiak eredetileg a papírpénzeikkel folytattak kártyaszerű játékot. A pénz elrongyolódása miatt később keskeny papírlapikra festették a pénz megkülönböztető jegyeit, s azokkal játszottak. Így alakulhatott ki, a mai kártyalap őse, amely nem valamiféle feltalálás, hanem hosszú fejlődési folyamat része. Zarándokok, vándorkereskedők szórakoztak a kártyával hosszú útjuk során, Európába a selyemúton érkezett a kártyajáték.
Az első európai emlék szerint a kártyajátékot a gyengeelméjű VI. Károly, francia király szórakoztatására eszelték ki.
Ami bizonyos, a kártya, keleti eredetű, jelképes hadijáték, amely némiképp hasonlít a sakkra, szervezett hadseregek ütköznek egymással kötött rendben, a hadviselés szigorú szabályai szerint. Európába Itálián keresztül vonult be a kártyajáték a középkor fordulóján, abban a korban, amikor a nyugati civilizáció egyébként is sok új színnel gazdagodott. Először Franciaországban, Itáliában, Németalföldön és Spanyolországban terjedt el a kártyajáték. Magyarországon először Kapisztrán János korholó prédikációja tesz említést a kártya szenvedélyéről. Számos tudós és művész készített egyedi kártyalapokat, egykoron önálló művészet volt a kártyafestés.
A XIX. Század elejétől a lapok értékjelzésére betű- és számmutatók szolgálnak, az alakos lapokat pedig általában felezővonallal kettéosztva, tükörképesen készítik.
A XIX. Század végén jelent meg a ma ismert snapszerjáték őse. Két különböző formájú kártyalapok nagyjából egyidőben terjedtek el Franciaországban és Németországban. A snapszert Magyarországon először az osztrák és német katonák játszották, de hamar elterjedt ezután a társadalom minden rétegében. Az 1800-as évek végén Budapesten a Piatnik Kártyagyár készítette az első magyar kártyákat. Legendák szerint volt olyan csata, melyet a bajor uralkodó egy snapszerpartiban nyert meg. A kártyát először szalonokban, kocsmákban, kórházakban játszották, de hamarosan kártyatermek is nyílottak. A snapszert egyszerűsége miatt nagyon kedvelik szerte az országban, iskolás gyermekek éppúgy játsszák, mint felnőtt édesapák, vagy idős házaspárok. A hétvégék elhagyhatatlan részévé vált a snapszer az évek során, számos közösség rendez magának kártyanapokat, versenyeket.